Nigel Sheridan azt javasolja a spirituális sátánizmussal ismerkedőknek, hogy legelőször is olvassanak. Sokat. Jómagam is ezt tettem. Egy-egy Spirits of Eridu anyag olvasása közben/után pedig rákerestem a neten az olvasottakra, esetenként bővebben utánanéztem egy-egy témának más forrásokban.
1. Első észrevételem, hogy a SoE írásaiban közölt ismeretek legnagyobb része ellenőrizhető a magyar nyelvű interneten. Nem más sátánista forrásokra gondolok, hanem akár hivatalos zsidó/keresztény anyagokra, akár tudományos szakcikkekre, tanulmányokra. Természetesen kiszűrve a világhálón oly gyakori, nyilvánvalóan komolytalan, alacsony színvonalú forrásokat. Ahogy fent említettem, gyakran még több, valóban értékes információ nyerhető egy-egy témáról, melyek tovább erősítik a sátánista cikkek megállapításait.
2. Az internetes kutakodásnak, az olvasott információk ellenőrzésének azonban megvannak a maga korlátai is. Tapasztalataim szerint szinte bármilyen témáról könnyen lehet a laikus érdeklődő számára meggyőző és alaposnak tűnő cikkeket találni. E cikkek számos alkalommal gyökeresen ellentmondanak egymásnak. Arra a kutatómunkára pedig, amely a köztük való érdemi mérlegelést megalapozhatná, az embernek általában nincs ideje.
3. Emellett a spirituális sátánizmus is rendelkezik egy általános értelmezési kerettel, és használ egy rá jellemző alapvető fogalomkészletet – amelybe az információkat beilleszti. Ez az értelmezési keret és fogalomkészlet pedig elméleti úton nem ellenőrizhető: nem igazolható és nem is cáfolható meg.
4. Ugyanez elmondható minden vallás, hit- és nézetrendszer kapcsán. Példának okáért tudjuk, hogy léteznek tarahumara indiánok. Tudjuk, hogy létezik pejotl kaktusz. Adott esetben pedig megfigyelhetünk tarahumarákat, miközben pejotl kaktuszt fogyasztanak. Azt is tudjuk, hogy léteznek katolikus hívők. Tudjuk, hogy a miséjükön van ostya, és szemügyre is vehetjük őket ostyaevés közben. Az ellenőrizhetőség e ponton véget ér: tudományos módszerekkel – hangsúlyozom: jelen ismereteink szerint – nem bizonyítható és nem is cáfolható, hogy a pejotl avagy az ostya valamiféle transzcendens, numinózus tartalmat hordoz. (Logikai úton viszont igazolhatónak tartom, hogy a misebor nem változik át „Krisztus” vérévé.)
Hozzátéve, hogy 2019-ben Közép-Európában az egyén fel sem tudja fogni, gondolatilag nem képes megragadni azt az időbeli és földrajzi távolságot, amely őt, mint individuumot a tarahumara kultúrától vagy épp az „őskereszténység” közegétől elválasztja. Ezek – és más vallások – alapfogalmaival, axiómáival tisztán elméleti, ill. tudományos úton nem tudunk mit kezdeni.
5. Összességében tehát van egy pont, ahol az embernek személyes döntést kell hoznia: bizalmat szavaz-e a spirituális sátánizmusnak. És pragmatista megközelítéssel az elméleti ellenőrizhetőségen túl a tapasztalati megismerés és ellenőrizhetőség útjára lép-e. Csak azt tudom javasolni, hogy aki a nyerészkedéstől, sallangoktól és lila ködtől mentes, ám konkrétumokban, gyakorlatban annál gazdagabb, továbbá végletekig letisztult spiritualitást keresi, az ne habozzon megszavazni a bizalmat a spirituális sátánizmusnak!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
