Szarvas Isten

Még a múlt hónapban olvastam a SoE-n, hogy az április 19. és 27. közötti peszách (a „zsidó húsvét”) alkalmából intenzív spirituális támadásokra számíthatunk az ellenségtől. Bár a jelzett időszak már elmúlt, talán nem lesz haszontalan az alábbi néhány visszatekintő észrevétel.

A „peszách” kifejezés jelentése „elkerülés”. Mint azt a Bibliából tudjuk, az Egyiptom népére mért tizedik csapás az volt, hogy Jehova az éj leple alatt lemészárolta a birodalom összes elsőszülött csecsemőjét, és az állatok elsőszülötteit. (Ellentétben Heródessel, aki a történelem tanúsága szerint nem öletett meg egyetlen újszülöttet sem. ) „Lőn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsőszülöttet Égyiptomnak földén, a Faraónak elsőszülöttétől fogva, a ki az ő királyi székiben űl vala, a tömlöczbeli fogolynak elsőszülöttéig és a baromnak is minden első fajzását.” (2Móz 12,29) A Mazsihisz ismertetőjét idézve:

„Niszán hó 14-én minden héber családnak le kellett vágnia egy bárányt és elfogyasztania. Vérével megjelölték a két ajtófélfát és a felső küszöböt. >>S legyen a vér nektek jelül a házakon, ahol vagytok, s midőn látom a vért, elkerüllek (ufászáchti) benneteket, hogy ne legyen rajtatok a pusztító csapása, midőn sújtom Egyiptom országát<< (Mózes II.12:13.). A pusztító szellem (máschit) a vér láttán elinal. A vörös szín bajelhárító. A jel (ót) az eredete annak a szokásnak, hogy a zsidó házak ajtófélfájára amulettet, mezűzát erősítenek.”

Nem túl meglepő módon a zsidó húsvét pontosan ennyiről szól. Egy joddal sem többről. Jelesül, a zsidóság Jehova általi védelméről, a Dzsentilek leigázásáról és elpusztításáról, valamint a Jahve által szokásszerűen követelt Pogány véráldozatról, ami végigkíséri az egész Ószövetséget Az erre irányuló pszichikus energia összegyűjtése történik évről-évre, amikor a világ zsidói peszáchot ünnepelnek.

Ahogyan a SoE cikke megjegyzi, mindez a húsvéthoz is szorosan kapcsolódik. S már fel is kapom a fejem, amikor olvasom a hírt: „Háromszáz év után újra meg lehet mászni a római Szent Lépcsőt”. Az erről szóló beszámoló furcsa módon a nem éppen klerikális orgánum hírében álló Indexen került elém. S, hogy miről is van szó? Egy 28 fokos lépcsőről, ami nem máshol, mint a „Szentek Szentje” nevű kápolnában emelkedik, szemben a pápai székhellyel, a lateráni főszékesegyházzal. A nemes egyszerűséggel „Szent Lépcsőnek” nevezett objektumot a legenda szerint „Jézus” mászta meg, amidőn Pilátus elé járult. S ha ez nem lenne elég, a názáreti vérének nyoma ma is látható a fokokon. Azaz látható volt, egészen 1721-ig, amikor is a lépcsőt faburkolattal fedték be. Azonban 2019. április 11-én, pár nappal a peszách és a „keresztény húsvét” előtt a faburkolatot hogy, hogy nem eltávolították. S a hívek most egészen június 9-ig, pünkösd napjáig a csupasz lépcsőt mászhatják meg. Méghozzá szigorúan négykézláb, alázatuk jeléül térdre ereszkedve

Így vergődik fel a sok hülye „Jézus” vére nyomán a lépcső tetejéig. Mit sem sejtve arról, hogy ezzel pusztán a zsidó húsvét mágiájához szolgáltatják az energiát. A názáreti vérében való négykézláb tapicskolás újra és újra megismétli, ezáltal megerősíti ezt a gondolatformát. „Jézus” útját Pilátushoz, ami eldöntötte sorsát, a Jehovának nyújtott véráldozatot a kereszten. A lépcsőn zajló szerencsétlenkedés tehát kapcsolatot hoz létre a katolikus hívők, és a jézusi véráldozat gondolatformája között. Ez a kapcsolat pedig a zsidó ünnepekkor végrehajtott rituálékba irányítja a spirituális energiát. Ne feledjük: az egész peszách Egyiptom elsőszülött csecsemőinek „isteni” lemészárlását ünnepli, így ilyenkor különösen erős lehet pusztító mágiájuk. Ariel Toaff ismerteti „Véres húsvét” című művének első, eredeti kiadásában, hogy a történelem folyamán még rituális gyilkosságokra is sor került, s az ezekből származó vért a zsidók peszách alkalmával, a széderestén használták fel: borba csepegtették, illetve maceszba sütötték. Egy ilyen vagy ehhez hasonló mágia pedig a peszách lényegét manifesztálná az anyagi síkon: hogy a zsidóságot minden rossz elkerülje.

Nem véletlen az sem, hogy háromszáz év után pont most kellett szabaddá tenni a „Szent Lépcsőt”, egy héttel peszách előtt. Az említett SoE írásban olvashatunk arról, hogy a Hold állása kedvezett az ellenség spirituális támadásainak az idei peszách idején. Ahogyan azokról a közeledő bolygóállásokról is találunk információt, amik katasztrofálisak lesznek a zsidóság számára. Na és persze megemlítendő az is, hogy a Tóra-Visszafordító Rituálék sikere megpecsételte az ellenség sorsát. (Milyen felemelő volt látni nagyhét első napján a Notre-Dame lángjait, melyek mintha csak ezt a spirituális diadalt kürtölték volna világgá.). Dühödt kétségbeesésükben pedig mindent bevetnek. És egyre kevésbé próbálnak titkolózni. Visszarángatják Ratzingert, hogy megaértekezésben magyarázza ki a pederaszta csuhásokat. Ferenc nagypénteket is az európai parlamenti kampány részének tekinti, és az illegális bevándorlókkal kapcsolatos szólamait ismételgeti már-már mániákusan. Háromszáz év után pedig levakarják a burkolatot a kibaszott lépcsőjükről, hogy minél nagyobb energiaörvényt generáljanak a gazdáiknak. Ez csak három aktuális példa volt.

A hatékony együttműködés szellemében peszách első napján Ferenc pápa és a római főrabbi szívélyes levélváltásban nyalták körbe egymást. Az európai ember pedig bambán asszisztál mindehhez. A „keresztény Európa muzulmán megszállásáról” hadovál, és pénzt küld az inkvizíció, az emberiesség elleni bűntettek emlékművének újjáépítésére. Ahelyett, hogy ott hagyná megrohadni az egész kócerájt. És észrevenné, hogy a kereszténységet ugyanazok találták ki és ugyanazok irányítják, akik az iszlámot. Ugyanazzal a céllal.